Nehéz nélküled

Ha még itt lennél velem, drága jó anyám,

dolgos két kezedet kezembe fognám,

és szemedbe nézve ,elsuttognám mindazt,

ami benn a szívben jajszavakat hallat.

 

Ha meghallgatnál, minden könnyebb lenne.

Gondom, bánatom is, el lenne feledve,

mert tudom, te mindent megtennél azért,

hogy sérelem rajtam soha ne essék.

 

Nehéz nélküled. Olyan elveszett vagyok,

mint kinek az élet csak bánatot adott,

mint ki sosem lelt örömöt, sosem látott szépet,

mert folyton helyet adott a könnyek erejének.

 

Nem mondom, hogy mások nem hallgattak meg,

és nem kaptam szívükben csöppnyi kis helyet,

hiszen számtalan jó ember van , aki éppúgy átérzi,

mindazt,ami szívem, lelkemet sérti.

 

De tudod, anyám, úgy ahogy te szerettél engem,

már senki sem szeret, ebben az életben,

hiszen hiába kedvesek és megértőek mások,

ha egy sem tudja pótolni a te anyaságod,

 

Mert nekem te adtál erőt, erőtlenségemben.

Jó szót, biztatást, mikor néha elgyengültem,

s mikor kitartásom hanyatlásán nem segítettem,

mert hitem és reményem is elveszítettem.

 

Nekem végtelenül hiányzol, drága jó anyám,

s úgy érzem, hogy ez a hiány egyre jobban fáj,

egyre jobban kínoz, és egyre jobban éget,

mert újralátni már sosem tudlak téged.

 

Kun Magdolna