Régi szomszédjaim

Én minden régi szomszédom nagyon szerettem,

mert minden régi szomszédom segített nekem,

mikor vigaszra volt szükségem, vagy  bátorító szóra,

ami tovatűnt reményeim újra visszahozta.

 

Én minden egyes szomszédomra úgy emlékezem,

hogy közben elnehezül szívem, kicsordul könnyem,

mert tudom, hogy földi világunkban, Ők már sohasem

adhatnak vigaszt vagy bátorítást énnekem.

 

Csak emlékeik maradtak itt, azok élnek bennem,

azok gyógyítgatják, nyugtatják a lelkem,

mikor túlságosan fáj hiányuk, és szükség lenne arra,

hogy elgyengülő hitem az erőt visszakapja.

 

Az Én réges-régi szomszédjaim mind-mind jól tudták,

az élet akkor ér valamit, ha segítjük egymást,

mert ezek az apró segítségek, ezek az apró kicsi tettek,

tesznek majd minket mindenkor embernek.

 

Jóságukat úgy őrzöm, mint azokat a becses kincseket,

melyeknek értékét a szívünk határozza meg,

hiszen mindig a szívünk dönti el, ki lesz  arra érdemes,

hogy szép emléke maradjon egy egész életnek.

  

Kun Magdolna