Mi már nem álmodozunk

Megöregedvén már nem álmodozunk,

nem szövünk terveket, nem ábrándozunk,

csak csendben figyeljük, hogy rohan az idő,

s hogy lanyhul szívünkben az ifjúkori erő.

 

Fájlaljuk mind, hogy az ifjúságnak vége,

s hogy véget ért az a kor, mely az élet legszebb része,

de ne csüggedjünk el,  legyünk büszkék arra,

hogy mi kiálltuk a próbát ebbe a túlélési harcba.

 

Lesznek majd, kik megsiratnak, kik emlékeznek ránk,

s talán nevünk is szóba hozza néhány kedves barát,

vagy talán az unokáink, vagy az a nagyra becsült család,

kik bizton elsuttognak értünk néhány imát.

 

Sok-sok évet megéltünk, így hát mind megtanultuk,

aki nem hal meg fiatalon, az öregkorba jut,

öregkorba, ahol már mindennap, és minden egyes óra,

az elmúlás órájának végperceit rója.

 

Kun Magdolna