Mikor bezárul az ajtó, és nem vár többé senki,
mikor szeretnél, de nem tudsz újra hazamenni,
akkor érted meg, hogy számodra mit is jelentett
az a ház, hol eltölthetted a gyermekéveket.
Mikor anyád és apád helyett csak a csend fogad,
s érzed, hogy hiányuknak könnye fojtogat,
akkor döbbensz rá majd, hogy mit sem ér az élet,
azok nélkül, akik oltalmaztak, védtek.
Ha az ajtó bezárul, többé nem lesz módod arra,
hogy aggódó szavaikat szíved befogadja,
mert ahol a csend az úr, ott már nem lesz hallható,
jóra kérő, megbocsátó szép szülői szó.
Így amíg megteheted, mint érzőlelkű gyermek,
ne hagyd őket magukra, dédelgesd, szeretgesd
azokat az embereket, kik mindent feladtak,
azért, hogy az élettől te pofont sose kapj.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.