Mivé lettél ember, mi történt veled,
hogy a gonosznak adtad el a lelkedet,
hisz a gonosz játszadozik, térdre kényszerít,
az sem hatja meg, ha az életedért sírsz.
Mi késztetett arra, hogy eldobd emberséged,
csak azért, hogy másoktól sokkal jobban élhess,
hiszen te is itt hagysz mindent, üres lesz kezed,
ha a xiktusi folyón a révész átvezet.
Kincsed, pénzed nem érnek majd semmit,
mert az igazságos halál épp ugyanúgy elvisz,
Ő nem tesz különbséget, csak mert úgy éltél,
hogy mindenki másnál különb lehessél.
Egyszer véget ér a gazdagság, véget ér a jólét,
s akkor a te szíved is átsebzi a bűntudat, a kétség,
a kétség, hogy mi lesz veled, hogyan boldogulsz,
ha majd egyszer Isten előtt gyáván térdre hullsz.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.