Ne a szegénységet
lásd bennük, s ne az öregséget,
mely ránccal teli orcáikra
könnyrovátkát vésett,
ha nem kezeiket nézd,
s azt a görcsös szorítást,
amivel egymásba kapaszkodtak
egy emberöltőn át.
Ne sajnáld, hogy
gazdag élet nekik nem jutott,
hisz nem tudhatjuk, szíveikben
mily nagy kincs lakoz,
kincs, amely tán más
embernek nem adatott meg,
még akkor sem, ha úrként
élték meg az életet.
Őket már nem
választja el egymástól soha-soha semmi,
mert megtanultak,
egymáshoz hűségesnek lenni,
s akik megtanulták mi a
hűség, nem hagyják egymást,
még akkor sem, ha át lépték a mennyek kapuját.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.