Boldogságdal

Mikor túl nagy csend honol, s már szavak sincsenek,

melyek éreztetnék velünk, hogy van, ki még szeret,

keljünk útra ,s menjünk oda, hol a csöppnyi unokák,

szíveinkbe suttogják a boldogság dalát.

Mert ez a boldogságdal az mitől egyre jobban értjük,

hogy kihullt könnyeinkkel, csak szíveinket sértjük,

hisz azt kínozzuk fájdalmunkkal, mikor arra gondolunk,

nekünk csak töviseket nyílik élet-sors utunk.

Amíg minden egyes újabb napon megadatik nekünk,

hogy imádott unokáink közelében legyünk,

addig mosolyogva hallgassuk azt a boldog dalvarázst,

mely tűzrózsákkal hinti be az életút nyomát.

Kun Magdolna