Nagymamai féltés

Rád ölelem kis unokám azt a boldog érzést,

melyben tavaszt nyit és virágot hajt a nagymamai féltés,

hiszen ez az ölelés az,  melynek  langyos melegsége,

megvédi majd kicsiny szíved, ha egyszer bánat érne.

Elmondom majd apádnak is, hogy meséljen neked

arról a mélyről jövő szeretetről mivel átöleltelek,

mert egy napon kis unokám, én, már nem érlek el téged,

így apádnak kell befejezni az élet írt meséket.

De amíg Istenáldott sorsom megengedi nékem,

hogy rád öleljem szívben fogant földi melegségem,

addig nem kell félned semmitől, és nem kell könnyezned,

mert én útját állom annak, mi eléd falat emelhet.

Kun Magdolna