Addig leszel boldog

Addig leszel boldog, míg ott vannak veled

azok az emberek, kik nagyon szeretnek.

Kik féltve vigyázzák, hogy meg ne sértsenek

virágzó utadon a szúrós tövisek.

E szúrt tövisek vérző sebét nem gyógyítják meg,

csak az Istenáldást rád simító szülői kezek,

melyeknek minden szorítása, minden ölelése,

eltévedt lépteidnek biztos menedéke.

Addig leszel boldog, míg óvják léptedet,

azok akik éjszakánként érted könnyeznek,

s kiknek minden egyes imaszavuk azért esdekel,

hogy szíved a szomorúság ne sorvassza el.

Hisz te is tudod, addig van értelme e földi életnek,

míg rád ölelik szüleid a szeretetüket,

s míg megleled általuk azt a régi biztonságot,

amiben önmagad boldog kisgyermeknek látod.

Kun Magdolna