Mint a madár,
ki előtt nincsen akadály,
úgy repülök én is az
emlék nyomdokán.
Repülök a múltba, s
abba a réges-régi télbe,
ahol méltán hihettünk
még a tündéri mesékbe.
Mert a mesék ott
váltak valóra, ahol éppen jártunk,
ahol megállásra késztettet
hóba fagyott lábunk,
s ahol minden nap
volt öröm, móka, kacagás,
ami átall vitt minket tűzön-vízen
át.
Pedig a szegénység sem
került minket messzire,
ám, mi mégsem éreztük,
hogy sírni kellene,
mert az a szeretet,
mi akkor szívről szívre szállt,
nagyobb erővel bírt, mint
bármily gazdagság.
Így hát próbálom
tovább élni azt a boldog életet,
ami gyermekkorom
idejében kimérettetett,
s ami változatlan
tisztasággal azt zsongja itt benn,
múltunk addig él,
míg szívünk nem felejt.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.