Megmásíthatatlanul

Az évek elrohantak. Felnőttél, fiam.

Most már te vagy mentsváram az életviharban.

S te vagy menedékem, biztos támaszom,

mikor erőtlen szívemben nagy a fájdalom.

Jó érzés tudni azt, hogy számíthatok rád,

ha majd nehéz terhek súlya alatt meggörbül a hát,

s ha majd ingatag járásom nehézkessé válik    

azon út előtt, melyen könnyek nyoma  látszik.  

Bármerre vet sorsom, s bárhová vezet,

te legyél mindig mellettem, kísérd léptemet,

Hadd töltse be szívem, s lelkem az a jóleső tudat,

hogy te megmásíthatatlanul, anyád fia vagy.

Kun Magdolna

Boldog születésnapot, fiam!