Kicsorduló könnyek
nélkül léphetek tovább,
mióta elcsendesült
bennem az a régi szívfájás,
amely nappalaim,
éjszakáim keserűvé tette,
s ami feléd hajló lépteim is elnehezítette.
Most már érzem, hogy
nélküled is élni tudok majd,
hisz erős emberré
tett az a sok megélt kudarc,
ami összeroncsolt
lelkemben mély sebet hagyott,
s ami két szemem sarkába könnyeket lopott.
Minden fájdalommal telítődött
boldogtalan nap,
hosszú évek múlásával
új értelmet ad,
mert egyszer mindenki
rádöbben, hogy az élet szép
még akkor is, ha bizalmunkat
szilánkra törték.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.