Mindig ott lappang bennünk
néhány marcangoló
kérdés,
mely oly sokszor
kitörésre vár,
de a tudat megmásítja
azt,
és hallgatásra bírja a
kérdő szavakat.
Hiába akarunk választ
kapni arra,
ami a szívet s torkot
fojtogatja,
megállít bennünket
egy furcsa-furcsa láz,
mely érzés-könnybe
lopja
a vér-hullámzását.
Néha a könnytől
csendes gondolatok
megnyugszanak szépen,
a tartalom is gyengül
a kérdés erejében,
és már nem kutatjuk
tovább
a lélekgyötrő választ,
mert tudjuk, bármit mondanának,
számunkra már nem nyer kegyet
a hazugsággal átszőtt
a hazugsággal átszőtt
valós magyarázat.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.