Fenséges pillanat az,
mikor fénykaput nyit előttünk
a lehanyatló nap
s a csillagközi térből
gyémánttüzet lehel ránk,
az égi boltozat.
Ilyenkor
smaragdként csillogó szemem
zöldes színhatása,
átragyogja pillantását
az örök valóságba,
s onnan szórja lángsugarát
a csillagtalan bogáréjek
mese-alkonyába
Fenséges pillanat valóban, de most már egyre hidegebb a tüze.
VálaszTörlésGyönyörű vers, drága Magdi!
VálaszTörlésMost ebben a pillanatban is látom a naplementét, köszönöm neked!
Szikrázóan szép napot kívánok Neked!
Ölellek!
Szia kedves Józsi!
VálaszTörlésValóban egyre hidegebbek már a nap sugarai, de csak egy gondolat és ott lehetünk ismét a nyárban:)
Köszönöm, hogy itt voltál.
Drága Mariann!
VálaszTörlésNagyon köszönöm mindig kedves és szeretetteli szavaid.
Kívánok én is neked napsugaras szép őszi napot.
Szeretettel gondolok rád
Magdi