Árvácska...

Mikor

az esőverte fejfák felett

feldereng a nap sápadttá vált fénye,

néhány nyárruhájú árvácska

alázattal hajlik meg a viharerős szélbe,

mert ez a szerény virág is
oly nagyon jól tudja,

hogy az erő mindig ott ragyog a napba,

mitől feltartóztathatatlan

táltos-tüzek lobbannak az égen,

s azok gyertyalángként lobognak

az emberek szívében,

akkor is, ha a gyűlölet oda rakott fészket,

ahol gonoszság és bűn uralja
a világmindenséget.