Őszi gondolatok

Hűvös ez a reggel!
Oly furcsán dobban meg a szív.

Talán az ősz első jele az,
mitől ledermed egy percre,

vagy inkább a képzelet játszik elmúlást
a sárgult levelekkel,

ahogy búcsút intenek könnyesen
a fákról leperegve.

Lesz-e még tavasz?
Hajt-e még rügyet a vén tölgyfa ága?

Vagy ősz után a zord tél fagyos tekintete
jégpáncélba zárva

és kristálycseppjeivel
csillagformákat hintve testemre,

forgószélként felkapva repül el velem
deres otthonába.

Nem tudom mi vár rám s mi az,
amit elbír a töredezett lélek,

lehet, hogy egy nap ívben szállva az ég felé
kitárja szárnyát,

mely szabadságot adva messze repíti
a földi pályájától

s egy másodperc alatt, már az égben keresgéli
csillagközi útját.

Sajnálom mindazt, amit itt kell hagynom,
s miből nem vihetek magammal

csak néhány igaz gondolatot,
mit megőriz a tudat,

de talán emléked elkísér engem,
mitől nem érzek fájdalmat,

mikor ez a földbe hantolt didergő szív
lelked után kutat...

************

Vers:Kun Magdolna