Ma égtetőig
lobbanjanak az emlékező lángok,
ma minden árva
sírhanton legyenek virágok,
hogy egyetlen lélek
sem érezhesse azt,
Halottak napján
magára marad.
Mert ez az a nap az
mely emlékeztet arra,
mily nagy a szeretet
isteni hatalma,
s mily erős, mily
szoros az-az érzéskötelék,
mit szívpecséttel
zárt a téphetetlenség.
Ma minden pislákoló
mécses és fakó gyertyaláng,
az elhagyott sírokat
is melegítse át,
hogy ott alant a
mélyben is hinni véljék még,
nem halt ki belőlünk
az emberiesség.
Kun Magdolna
Nagyon szép-szomorú a zene és vers hangulata!
VálaszTörlésDrága Monik!
VálaszTörlésNéha vakvágányra sodródnak a mindennapok és ilyenkor veszít szépségéből az élet is.
Köszönöm szép szavaid!
Örülök, hogy itt voltál. Szeretettel.Magdi