Fekete pillangó

vers

Milyen titkot rejtegetsz te éjfekete pillangó.

S kinek lelkét őrizgeted a kérgét vesztett fában.

Miért vigyázod kitartón a sűrű lombok álmát,

ha már sárguló levél vagy a félig letört ágban.

Talán két szív védője vagy, kik egymásra találtak,

de sosem élhették át együtt a végtelen szerelmet,

mert hiába érezték magukban a fellobbanó vágyat,

a megtiltott szenvedély sosem nyert kegyelmet.

Démonok kergetnek, vagy angyalok kísértnek.

Mi az, mit a természet örökségként hagyott.

Mit kell még tenned, hogy nyugodjon az elméd,

s az a tiszta régi tudat, mely föld porában ragyog.

Királyok kincse vagy? Vagy talán koldusok gyámja?

Meghurcolt földi lidérc, vagy egy égi tünemény?

Meddig lesz még bűvös rejtély számomra a sorsod,

s meddig fogom tudni, hogy élsz, vagy halsz e még.

Sötétfényű szép szárnyadról lebbentsd le a fátylat,

mutasd meg régi éned, mutasd meg önmagad,

hogy elűzzem a kétséget arról a bűnös gondolatról,

melynek borzongató érzése könnyeket fakaszt.

*******

Vers:Kun Magdolna
2009.10.20