Váratlanul, hirtelen

 

Kipihenten ébredsz. Mosolyogva kelsz fel.

Nem is gondolsz arra, hogy ez a legutolsó reggel,

hiszen jól érzed magad, nem történhet semmi,

ami ezt a napi jókedved is, el tudná majd venni.

 

A világra ismét rácsodálkozol, és újfent rájössz arra,

hogy mily jó érzés felkelni ily csodálatos napra.

Terveket készítesz, ma, mit hogyan csinálsz,

mi az, ami sürgős dolog, mi már nem tűr halasztást.

 

Mit kell majd véghezvinned, ami idődbe is belefér,

hiszen túl sok a feladat, s a nap gyorsan véget ér.

Fésülködsz, mosakodsz, megreggelizel,

s közben már a következő nap az, mit újra tervezel.

 

Mert semmi nincs, mi útját állná, azon terveknek,

melyek ehhez a mai naphoz szükségeltetnek.

Felöltöztél, kulcs a zsebben, már indulásra kész vagy,

s arra gondolsz, mily jól indul ez az újabb szép nap.

 

Aztán váratlanul a semmiből, jön egy szívfájás.

Hirtelen történik, s már nem is érzed az idő múlását.

Könnyedén lebegsz, ott, ahol nincs távolság, sem tér,

ahol már idődben minden terved jócskán belefér.

 

Már sehová nem kell sietned, és nem kell rohanni,

hogy az aznapra kész terveidet meg tudd oldani,

mert váratlanul, hirtelen, mint oly sokan még mások,

idő előtt hagytad itt ezt az árnyék telt világot.

 

Kun Magdolna