Utolsó utunk

Az utolsó útra lépni, már nagyon könnyű lesz,

mert levetünk magunkról súlyt és terheket.

S minden fájdalmat, minden bánatot,

ami szívünkben valaha is törést okozott.

 

Utolsó utunkon már nem kell többé félnünk,

hogy valamit elrontunk, vagy rossz irányba lépünk,

és nem találunk vissza, vissza a családhoz,

akit elcsendesült szívünk annyira imádott.

 

Az utolsó utunkon lesz majd sírás-rívás.

Lesz könnyekbe rejtett, végső megbocsátás,

mit azoktól kapunk, akiken egykor valaha,

tisztán látszódott a megbántás nyoma.

 

Az utolsó utunkon már mindenki szeret.

Nem lesznek többé velünk ellenségesek.

Nem látnak bennünk hibát, sem rossz, akaratot,

amivel viszonyultunk olykor, embertársunkhoz.

 

Az utolsó út után lezárul egy élet,

de mind megmaradunk gyönyörű emléknek,

emléknek, melyek vigaszt adnak mind-mindazoknak,

akik valamilyen oknál fogva reánk gondolnak.

 

Mielőtt az út végéhez érnénk, mindet tegyünk meg,

hogy minél szebbnek lássuk ezt a múló életet,

mert odaát már nem lehetnek mellettünk azok,

kiknek e világi léte örömöt adott.

 

Az utolsó útról még majd vissza-visszanézünk,

mindazokra, akik imádkoztak értünk.

Majd lágy szellőként megsimítjuk könnyes arcukat,

és nyom nélkül eltűnünk egy másodperc alatt.

 

Kun Magdolna