Mikor kicsik voltatok

 

Mikor még nagyon kicsik voltatok,

Én, jelentettem számotokra a biztos holnapot,

mert tudtátok, anyátok, mi mindenre képes,

mikor akadályt gördít elé ez a  kíméletlen élet.

 

Mikor kicsik voltatok, sokat sírtatok,

de ha átöleltek titeket az anyai karok,

már mosolyogtatok, és gyorsan feledtétek,

hogy piciny szívetek is fájdítja az élet.

 

Én próbáltam széppé tenni gyermekkorotok,

és mindig azon voltam, hogy Ti, sose sírjatok,

mert nekem fájt leginkább, ha láttam rajtatok,

könnyetekbe bújtatott szomorúságtok.

 

Ha mégis hibáztam valahol, bocsássatok meg,

hiszen bármit is cselekedtem, jó szándék vezetett,

és maga az anyai szeretet, ami oly önfeláldozó,

ha szeretett családjának létéről van szó.

 

Mára már felnőttetek, külön úton jártok.

Családjaitokra, ugyanúgy vigyáztok,

mint ahogy Én, tettem, akkor, mikor kicsik voltatok,

s mikor még Én, jelentettem biztonságotok.

 

Néha bizony, van, hogy Én is, elszomorodom,

mert az a régmúlt idő, hiányzik nagyon.

Hiányzik a nevetés és az a sok-sok boldog óra,

amit együtt éltünk át, gyermekkorotokba.

 

Minden gyermekkori emléketek itt marad velem,

szívemnek legmélyén, hogy egyszer elvigyem,

 odaátra is, ahol majd büszkén vallhatom,

nekem volt a világon a legjobb családom.

 

Kun Magdolna