Jóságos nagymamám

Szíve, jósággal volt csordulásig tele,

ezért minden felnőtt, minden gyermek nagyon szerette,

mert neki mindenkihez volt egy-két szép szava,

amivel a másik embert bátorította.

 

Nagymamám, segített mind-mindazoknak,

akik nálánál is szegényebbek, árvábbak voltak,

mert tudta milyen éhezni, és milyen koldulni,

ha nem tud valaki a gyermekének élelmet adni.

 

Én mindig felnéztem rá, és nagyon tiszteltem,

mert nekem, Ő, volt a példaképem, és a mindenem,

hiszen, Ő, virrasztott át, hosszú éjszakákat,

mikor lázpír égette gyermeki orcámat.

 

Talán nem elégszer köszöntem meg, amit értem tett,

talán nem elégszer mondtam neki, - Mama szeretlek-

Nem tudom. De most az ég felé fordulván sóhajtok egyet,

és szívem minden szeretetét elküldöm neked.

 

Tudom, hogy odaát is, éppúgy szeretsz engem,

és odaát is aggódsz, hogy rendben van-e minden,

s hogy nem éhezem-e, és, hogy nem bántják-e meg,

a Tehozzád hasonló, érző lelkemet.

 

Ne aggódj nagymamám, nem történik semmi,

ami önnön életemet tönkre tudná tenni,

mert tudod jól, hogy pártfogóim ketten is vannak,

az egyik a Jóisten, a másik, Te, magad.

 

Kun Magdolna