Egymás szemébe nézve

Mi már aggódással nézünk egymásnak szemébe,

ne hogy a látvány, szívünket megtépje,

mert mindketten tudjuk, ha  tekintetünk összeér,

szemedből és szememből is könny csordul lefelé.

 

Könnyezünk, öreg harcos, bárhogy tagadjuk,

mert érezzük, hogy utunk lassan két irányba fut.

S el kell válnunk egy napon, ha majd úgy hozza a sors,

hogy egyikünknek harang zúgja - az élet, ennyi volt-

 

Sok éjszakát átbeszéltünk, de mégis lenne még,

amit elmondanánk egymásnak, ha megadná az ég,

hogy pár év még jusson nekünk, mit együtt élhetünk,

mielőtt egyikünknek a másiktól el kell köszönnünk.

 

A reményt nem adjuk fel, a remény megmarad,

még akkor is, ha elérkezne a búcsú pillanat,

mert mi már régen eggyé váltunk, öreg harcosom,

így ha elindul is egyikünk, már ismert lesz a nyom.

 

Az a nyom, amin követhetjük egymás lépését.

Ahonnan nem várhatjuk egymásnak visszatérését,

mert az-az út, amin haladnunk kell, a csillagokig fut,

 ahol szemeink könnyezni már többé sosem tud.

 

Kun Magdolna