Múltamra gondolok

Múltamra gondolok és rádöbbenek arra,

hogy ott leltem meg mindent, mi lelkem gazdagítja,

mindent, ami számít, amitől ma is éppúgy érzem,

az a világ volt az, mi csak szépet adott nékem.

 

Valahogy más volt minden, másak voltak az emberek,

szomszéd a szomszédnak, ha tudott segített,

mert tudták, ha megsegítik egymást, tán erejük is lesz,

cipelni a súlyosbodó életterheket.

 

Az a világ az én számomra, míg élek, csodás lesz,

hiszen odaköt az a sok emlék, mely arra kötelez,

hogy soha ne feledjem azt a sok múltban hagyott évet,

melyek megláttatták velem az igaz emberséget.

 

Kun Magdolna

Kép: Konstantin Razumov