Drága Ismerőseim, barátaim!
Az a megtiszteltetés ért, hogy Berki Mazsi, az én versemmel búcsúzott el Berki Krisztiántól.
Krisztián kedvenc verse volt a „Béke volna jó Uram” című versem.
Drága Krisztián!
Talán azért is volt kedvenced a vers, mert te is szerettél volna egy sokkal jobb világban élni. Olyan világban, ahol az emberek önzetlenül szeretik egymást.
Én hiszem, hogy az a világ, ahová most megérkeztél, éppen olyan gyönyörű, mint amilyet
a képzeletedben megalkottál. Fogadd tőlem ezt a verset búcsúzóul.
Búcsúzóul
Lelked jóságát nem mindenki látta,
nem mindenki tudta, szíved mi is bántja,
hiszen sosem panaszkodtál, sosem mondtad el,
mitől is van az, hogy csendben könnyezel.
Jól tudtad, mi neked fáj, azt nem érthetik mások,
ezért is titkoltad mi az, ami bántott,
s ezért nem mutattad, hogy Te, mint érző lelkű ember,
magányos napokon mennyi könnyet ejtsz el.
Te ismerted a világot, annak gonoszságát,
de lásd a világ nem ismerte szívednek jóságát,
mert azt a jóságot egyedül csak azok vették észre,
kik tudták, hogy e szívnek mily nagy a szelídsége.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.