Anyám folyton dolgozott, nem kímélte magát,
gyengülő szívvel is megfogta a kapát,
és szépítette kiskertjében azon dolgokat,
melyek más emberek számára is örömöt adtak.
Anyám sokat szenvedett, sokat könnyezett,
de az élettel szemben sosem hátrált meg,
mert őt még úgy nevelték, hogy fel ne adja addig,
míg szívében a dobbanás lágy üteme hallik.
Nekem Ő a példaképem, az a drága, bátor hős,
ki meggyógyulván áll már a Jóisten előtt,
mert levétetett vállairól minden gond és bánat,
melyek szívében egykor vérző sebet vájtak.
Tudom, anyám boldog vagy odafenn az égben,
hisz már nem hullnak könnyeid az éjnek sötétjében,
és nem fájják szívedet azok a gyásszal teli évek,
melyek elvették tőlem az anyaságod végleg.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.