Az utolsó Karácsony

 

Most ne keressétek egymásban a hibát,

most csak szeretetről szóljon ez a bűnnel teli világ,

most csak öleljétek egymást, s ne kérdezzetek,

akkor sem ha könnytől csillog meg a szemetek.

 

Most csak a jót lássátok egymásban, és feledjétek el,

az élet sérelmeit, melyben, sorban buktunk el,

hiszen itt vagyunk még egymásnak, s együtt lehetünk

mindazokkal, kiket nagyon szeretünk.

 

Most mutassuk meg mindenkinek, hogy az emberszív,

mennyi minden kibír, ha az életéért vív,

s hogy mennyi erő rejlik benne, ha bízván tudja azt,

hogy hőn szeretett családjára mindig számíthat.

 

Most csak fogjunk meg a kezünket, és ne engedjük el,

érezzük,  hogy itt mindenki egymásért felel,

érezzük, hogy van jövőnk, hogy nem csupán egy álom,

mert ki tudja nem ez lesz-e az utolsó Karácsony.

 

Kun Magdolna