Vesztett idő

Amíg a boldogságot keressük, észre sem vesszük,

hogy életutunknak végét lépkedjük,

a végét, hol majd mindannyian rádöbbenünk arra,

elfecsérelt időnket, nincs, mi visszahozza.

 

Egyetlenegy életünk van, s mi még sem becsüljük,

hisz a rohanó napokat is félvállról vesszük,

mert úgy gondoljunk, ráérünk, időnk, mint a tenger,

s minket az öregség is messze kerül  majd el.

 

Mikor mégis-mégis megöregszünk, elpityeredünk,

és nehéz szívvel siratjuk majd röpke életünk,

mert megtanuljuk addigra, hogy már minden hiába,

vesztett időn nem segít a könnyek hullása.

 

Kun Magdolna