De sokszor hullt arcodra édesanyád könnye,
mikor ágyadnál őrködött reggel, délben, este,
és szuszogásod figyelvén észrevette azt,
hogy levegővételed kicsit alábbhagy.
Jaj, de sokszor imádkozott Istent arra kérve,
hogy szíved a fájdalom soha el ne érje,
hiszen az Ő szívébe nyílalt legesleginkább,
ha valaki mégis bántani próbált.
Lásd, a jó anyák ilyenek, ilyen önfeláldozók,
örökös harcosok, életrevalók,
hiszen mindenen átgázolnak, mindenen áttörnek,
mikor szeretett gyermeküknek védelmére kelnek.
Hát tiszteljétek őket, vigyázzatok rájuk,
érezzétek át minden sóhajtásuk,
mert ha már nem hallik sóhajtás, nem csordul ki könnyük,
csak emlékük nyújt majd védelmet helyettük.
Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.