Túl gyorsan száguldanak az időskori évek,
ma-holnap már végleg véget ér az élet,
véget ér, szétfoszlik, mint egy keserédes álom,
mely könny nyomokat hagy gyűrött kispárnánkon.
Sirassunk meg minden évet, minden napot, percet,
az első lopott csókot, az első nagy szerelmet.
A legelső csalódást, melyben belehalt a szívünk,
mert úgy hittük boldogok mi már nem lehetünk.
Ha lezárul, a végső szakasz tovább indulunk,
bár nem tudjuk még, merre megyünk, hová is jutunk,
de azt tudjuk, mindent mi e földön javunkra szolgált,
az odaát is éppen olyan boldogságot ád.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.