El ne feledd, kérlek

 

E túlhajszolt időben el ne feledd, kérlek,

ki mondott neked gyönyörű meséket,

ki ölelt át féltőn, ha szemed könnyben ázott,

s ki volt ki feladott érted minden álmot.

 

Felettem már elmúltak a gyorsan futó évek,

Te is felnőttél, már a magad útját léped,

így hát nincs szükség arra, hogy Én vigasztaljak,

ha  majd enyhíteni kell szívfájdalmadat.

 

De néha mikor csendre vágysz és időd engedi,

merengj el a múlton, mert az újjá színezi

azt a szürke felnőttkort, mely akkor vár reád,

ha már csak szép emlék marad mesélő anyád.

 

Kun Magdolna

Kép: Vladimir Volegov