Ha szomorú vagyok, ha boldogságra vágyom,
múltbeli gyermekkorom emlékútját járom,
mert itt mindig meglelem azt az emberséget,
ami újfent elhiteti, van, még miért éljek.
A múlt útján barangolva felvillan pár emlék,
réges-régi bútorok, s azok a varázslatos esték,
melyeknek valódi szépségét, tán csak az ismerheti,
aki a múltban élő embereket ma is tiszteli.
Azok a szíveinkhez hozzánőtt, kedves bútorok,
időtlenül őrzik azt a sok-sok szép napot,
amire vissza-visszagondolva tán mind el hisszük végre,
hogy a múlt az életünknek legszebbik emléke.
Kun Magdolna
Te jó ég nekünk is pont ilyen konyhaszekrényünk volt, asztal, és hokedli, de jó, hogy így láthattam újra.))
VálaszTörlésNekünk is ilyen bútorunk volt Andika :) Én is nagyon szívesen emlékezem vissza azokra az időkre!
VálaszTörlésMagdi a hosszú szekrényben voltak a ruháim A középső lehajtható részben tartottuk a kenyereket sose gondoltam hogy valaha is viszont látom ezt a szekrényt a hokedlin nagyon szerettem hintázni))))
VálaszTörlésOlyan sok szép emléket visszaidéz ez a kép :) Mi legalább elmondhatjuk, hogy éltünk egy szeretet telt világban is.
Törlés