Nem lesztek ránk büszkék drága unokák

Nem lesztek ránk büszkék drága unokák,

mert hagytuk, hogy szívünket kétség járja át,

s az a túlzott félelem mely összetörte bennünk,

azon kitartásunk, mit könnyek árán nyertünk.

 

Nem lesztek ránk büszkék, s nem is mondjátok,

hogy teremtettünk számotokra egy boldog világot,

mert amit rátok hagyunk nem lesz már egyéb,

mint egy vég nélküli álom, hol nincsen ébredés.

 

Pedig ha mind együtt vagyunk, tán elérhettük volna,

hogy ti nem jussatok olyan embertelen sorsba,

s olyan embertelen életbe, ahol büntetés jár annak,

aki a törvénykezés helyett a szív szavára hallgat.

 

Fájlalom, hogy nem tettünk meg mindent értetek,

s hogy nem hagyunk mást rátok csak egy olyan életet,

ahol megálmodott jövőtök csak képzelt lesz csupán,

mert számotokra szabadság sosem terem már.

 

Kun Magdolna