Szívkopogtatás

Bárhogy kopogtattam szíved ajtaján,

nem mozdult rajta a míves aranyzár,

pedig úgy álltam ott olyan esdeklőn,

mint zuhanni vágyó a magas hegytetőn.

 

Még sem nyílt rajta csöppnyi szabadrés,

amin elértem volna a belső lüktetést,

s azt a dallamként zenélő ritmusdobbanást,

amibe bele, beleszédült néhány sóhajtás.

 

Már nem kopogtatok szíved ajtaján,

és nem ácsorgok előtte nap és nap után,

mert ahol mozdulatlan a míves rézkilincs,

ott a kitagadott szívnek helye többé nincs.

 

Kun Magdolna