Már senkije sem maradt, elment mindenki,
ki életében számított, ki fontos volt neki.
S kiről hitte, hogy vigyázza egy emberöltőn át,
hiszen Ő is neki adta szíve jóságát.
Mindenki útra kelt, és nem is jön már vissza,
hiába van otthonának nagykapuja nyitva.
Többé nem lépik át, s már nem köszönik meg,
hogy értük áldozott fel egy egész életet.
Már csak múltja maradt, s néhány sárgult fénykép,
melyekre ha rápillant előtör az emlék,
ami újra felidézi azokat a boldog napokat,
mikor még szeretteit melengette szárnyai alatt.
Merengő szelíd arcán, immár ezer ránc szakad,
de Ő akkor sem adja fel, ha egyedül maradt,
mert azokért él tovább, kik már nem tehetik meg,
hogy otthonukba újra visszatérjenek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.