El kell, hogy engedjük mind-mind azokat,
kiket odafenn az égiek magukhoz hívtak,
legyen az szülő, társ, vagy jó barát,
hiszen mindegyiknek érezzük fájó hiányát.
Vannak dolgok, amik ellen nem lehet mit tenni,
hiszen életet nem tudunk senkibe lehelni,
mert életet csak Isten adhat, ezért el kell fogadni,
hogy akaratát nincs módunk megváltoztatni.
Kik elmentek nem érzik már létünk hiányát,
nem könnyeznek át nappalt, éjszakát,
mert békére leltek, és megnyugvást találtak
abban a világban, hol nincs helye a gyásznak.
Tudnunk kell, hogy lelkük a földön itt marad,
hogy vigyázzák napjainkat, éji álmunkat,
és fogják a kezünk, ha téves úton járnánk,
vagy ha élni akarásunk túl gyöngének látnák.
Így hát fogadjuk el azt, hogy ez a nagyvilág,
csak része életünknek, csak egy állomás,
ahonnan egyszer mindenképpen el kell indulni,
oda ahol minden embert vár majd valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.