Elfáradtál Te is, elfáradtam Én is,
hisz oly sok éve cipeljük már az élet nehézségit,
mely ha túlsúlyosnak bizonyul, arra gondolunk,
egymásért küzdve nem hátrálhatunk.
Így aztán újra és újra tovább tudunk menni,
akármennyit kell is, kínlódni, szenvedni,
hiszen nem adhatjuk egykönnyen azt az életet,
ami odafentről nékünk elrendeltetett.
Lassan-lassan úgy is az út végéhez érünk,
ahol majd a terheinket levétetik vélünk,
s ahol már soha-soha többé nem kell attól félnünk,
hogy egymás nélkül kell az életet leélnünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.