Becsülettel, szeretettel felneveltetek.
Még felnőttként sem engeditek el a kezemet,
mert gondoskodó szívetek csak úgy a nyugodt,
ha kicsi gyermekként oltalmazhattok.
Köszönöm, hogy mindenben segítetek nékem,
s hogy nem hagytok elveszni az élet sűrűjében,
hiszen vigyáztok rám, óvtok, védelmeztek engem,
hogy sorsom nehéz terhe könnyedebb lehessen.
Szeretném most szép szavakkal megköszönni azt,
amit szívetek és lelketek számomra juttat,
de hát hiába a sok-sok kedves, hálálkodó szó,
ha egy sem olyan, ami szívemből való.
Bár tudom nektek nem a szavak, tettek fontosak,
ha nem az a tudat, hogy szívetek még értem doboghat,
s hogy Én lehetek életetek azon szép reménye,
melyben múlhatatlan marad a boldogság érzése.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.