Ha majd a csillagok is irigykedve nézik
azt a földi boldogságot, mit most veled élek át,
akkor tán odafenn az égiek is megértik,
miért könnyez szívünk, s mért fáj a búcsúzás.
Egyszer minden csillag mi most irigykedve néz,
ránk szórja tűzfényének puha melegét,
s akkor úgy olvad össze gyémánttüzű lelkünk,
hogy soha többé nem kell egymást elengednünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.