Fényes rőzseláng

Képzeld el, hogy ott vagy abba a réges-régi múltba,

ahol a szeretet melegét a kályha duruzsolja,

és a gőzölgő teavíz, melyben a fel-felszálló pára,

ezüstös fátylat von az ébredező házra.

 

Képzeld el, hogy nagymamád pirítóst süt éppen,

s közben reád mosolyog csendben, megbékélten,

mert  Ő nagyon jól tudta, hogy önnön nyugalma,

unokája szívének  is kedves otthona.

 

Képzeld el, hogy a fellobbanó, fényes rőzseláng,

varázslattal ragyogja be a sötét éjszakát,

varázslattal, mesével, mit csak akkor lelhetsz meg,

ha szívedbe zárt emlékeid sosem feleded.

 

Kun Magdolna