Kicsi gyermekként mikor szomorúság ért,
vigaszul szolgáltak azok a gyönyörű mesék,
melyeknek varázslattal teli, tüneményes bája,
bepillantást engedett egy tündéri világba.
A mesék a képzelet szárnyán repítettek el,
oda hol minden ember boldogságra lel,
ahol nem számít a rang, sem kincs, sem gazdagság,
mert többre értékelik a szívnek jóságát.
Ezek a réges-régi mesék gyógyítják a lelkem,
mikor e bűnnel teli világ összetöri bennem,
azon hitem, reménységem, mely ahhoz szükséges,
hogy mosolyogva éljem ezt a könnyes életet.
Amíg a mesék bűvös világában helyet kapok én is,
könnyedebben veszem az élet nehézségit,
hiszen gyönyörű meséim is mind úgy érnek véget,
hogy engedelmeskednek a jóság erejének.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.