Kik elmentek

Mind, akik elmentek, kik vissza sosem jönnek,

itt hagyták szívüket, s néhány kihullt könnyet,

mely szemeinkben csillan, mikor arra gondolunk,

nélkülük mily árvák, sebzettek vagyunk.

 

Akik eltávoztak e világból, fentről néznek ránk,

onnan súgják halkan, hogy szép, jó éjszakát,

s onnan kérik a Jóistent, legyen arra gondja,

hogy szíveink a nagy hiányt valahogy kibírja.

 

Kik elmentek végleg, már vissza sosem térnek,

ám emlékük akkor is éppúgy bennünk élnek,

hiszen minden együtt töltött év, nap vagy akár perc,

örök időt nyert a szívben odabent.

 

Kun Magdolna