Ellobbant a nagy tűz

Adott nekünk a sors évtizedeket,

melyekben mindkettőnk élete kiteljesedett,

és adott erőt, végtelent, hogy vigyázzuk egymást,

ha majd alkonyati időnk lemenőre vált.

 

Mert nem tudhatjuk előre, mi vár majd reánk,

ha már ég közelben tapossuk az életút porát,

s ha már elfáradó vén szívünk nem ismeri fel,

azt az érzést mely egy másik szívben viszonzásra lel.

 

Már ellobbant a nagy tűz, lángja sincsen már,

csak halványuló emléke az mely vissza-visszajár,

mikor ránccal telt két kezünk csendben összeér,

és fellobban szívünkben az alvó szenvedély.

 

Kun Magdolna