Álmodd azt, hogy az
első csók érinti a szád,
s hogy újra felhevít az
a belső, forró vágy,
mely valamikor régen,
mint a szép mesékben,
szívedbe varázsolta
az érzés mámorát.
Csak álmodd tovább
álmod, s ne tántorítson
az a tudat, hogy ráncok futnak át az ajkadon,
hiszen a szívedben
még ott rejtőzik az-az időszak,
mikor szerelmesen
sétáltál a csillagok alatt.
Bár az idő elfutott, és
lassan az életnek is vége,
de látod él még
benned a múltnak szép emléke,
s amíg él az emlék
benned, hidd el nekem azt,
hogy az édes álmok
világa cserben sosem hagy.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.