Ha majd öregek
leszünk, milyen sors jut nékünk,
koldusbotra jutván,
nyomorogva élünk,
vagy lesz, ki ápol
minket, lesz, ki vigyáz ránk,
ha majd alkonyati
időnk lemenőre vált.
Lesz-e vajon olyan,
ki nem tagad meg minket,
ha majd léptünk és
sóhajunk egyre nehezebb lesz,
és egyre nehezebb
lesz a gondolat és beszéd,
amivel emberi
méltóságunk kifejezhetnénk.
Nem tudom mi vár
ránk, de reménykedem abban,
lesz mellettünk
valaki a legutolsó harcban,
s nem úgy kell
elmenni, hogy szégyenkezni kéne,
amiért megtagadtak
azok, kiknek vérünk volt a vére.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.