Visszamennék
múltamba, hogy újfent megleljem
régi világomat, mit
nagyon szerettem,
mert az emberséges
volt, mert ott tisztelettel bántak
azokkal kik az
öregségtől túl gyengévé váltak.
Én abban a régi
világban tanulhattam meg,
hogy akik másokat
megbecsülnek, mind értékesek,
hiszen nem a pénz az
érték, s nem a gazdagság,
ha nem az, ami a
szívünkben jóságként tanyáz.
Ha szívedben jóság
terem, és lelkedben szeretet,
mindig lesznek,
olyanok kik melletted lesznek,
mert nem hagyják magára azt ki emberségét adta,
azért, hogy más
arcáról a könnyet felszárítsa.
Az a réges-régi
boldog világ nem jön többé vissza,
mert a folytonosan
múló idő kelepcébe csalta,
de Istenáldott szép
emléke tán láttatja még vélünk,
milyen más volt akkor
mikor volt még emberségünk.
Vers:Kun Magdolna
Kép: Francois-René de
Chateaubriand
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.