Egymás után elmennek

Kik párosan élnek le egy emberöltő életet,

azoknak sorsuk már örökre összeköttetett,

mert ha elszakadnak egymástól, ha elmegy egyikük,

ebben a világban már nem lelik helyük.

Hiszen nincs, mi pótolhatná azt a nagy szeretetet,

amely két szív érzéséből egykor született,

s amely sok-sok évig ugyanolyan hévvel lobogott,

mint mikor az első szikra lángcsóvát fogott.

Így hát elmennek majd szépen egymásután, sorba,

mert ha nem lesz, már kiért küzdjenek a harcba,

akkor elcsendesül  végleg bennük az-az élni akarás,

amellyel  életben tudták tartani egymást.

Hiába lesznek mellettük, vigaszt nem nyújt semmi,

mert fáradt, megtört lelkük oda akar menni,

ahol párjuk már meglelte azt a nyugalmat és  békét,

mely feledteti velük a magány, kínzó csendjét.

Kun Magdolna