Ölelj át kedves és emlékezzünk
vissza
mindarra mi életünk
és sorsunk boldogítja,
és az emlékezés
közben köszönjük azt meg,
hogy együtt élhettünk
le egy egész életet.
Ha elcsuklik hangunk,
és szemünk könnyezik,
miközben gondolataink
a múltba révedik,
szorítsd meg kezem, s
én tudni fogom azt,
hogy odaát is éppúgy
engem választasz.
Mert itt lenn a
földön már nem sok időnk van,
hisz tudjuk, hogy a
holnap is oly bizonytalan,
ezért most ígérd meg
azt, hogy mi együtt ketten,
találkozni fogunk
odafenn a mennyben.
Ha a Jóisten látja,
hogy még ott is úgy szeretsz,
talán megadja nekünk
az örök életet,
s akkor semmi nem
lesz már, mi útját állná annak,
hogy tetőled engem
elválaszthassanak.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.