A tó, az erdő, mező, a
csobogó kis patak,
jelentette nékünk a
szabadságunkat,
s azt a féktelen örömöt,
mit akkor éltünk át,
mikor játékos kedvünknek
nem szabtak határt.
Futottunk a nyárban,
futottunk a télben,
tikkasztó forróságban,
sűrű hóesésben,
mert lelkünket és
szívünket nem tépázták meg
szeretetet nem ismerő gonosz emberek.
Így lehettünk sok
éven át boldog gyermekek,
kik önfeledten élhették a gyermekéveket,
hiszen nem voltak
korlátok, sem akadályok, gátak,
melyek törhetetlen falként
útjainkba álltak.
Kun Magdolna
Kép:Zsólyominé Kiss Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.