Rá milyen jövő vár,
milyen sors és élet,
ha engeded, hogy a
világ irányítson téged,
s ha hagyod, hogy báb
legyél, kinek nem adatik meg
a szabadság érzése,
mi emberré tehet.
Ha te nem állsz ki
magadért, hogy várhatod el,
hogy unokád szembenézzen egy olyan élettel,
ami majd számára is rabság
lesz, veszéllyel teli,
mely gondolkodó
tudatát halálra sebzi.
Egy nap megkérdi majd
unokád, miért hagytad azt,
hogy feletted más
emberek uralkodjanak,
akik megfosztanak álmaidtól,
akiknek nem érdekük az,
hogy tiszteljenek téged és szabadságodat.
A példa te vagy, hisz
te már megtanulhattad,
milyen érzés, ha porba
hull a szabad akarat,
s milyen fájó, ha ezt
a törékeny és röpke életet,
mások mondják meg, hogy
kell leélned.
Az unokák a mi
véreink, a mi jövőnk és álmunk,
hisz az ő jövőjük lesz,
az miben örömöt találunk,
de csak akkor, ha általunk
majd mind megtanulják,
amíg harcra kész az
ember, nem lehet bukás.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.